A bátor és a hazug közül választanak az amerikaiak

Nyitókép: CHARLY TRIBALLEAU, Rebecca DROKE / AFP

„Az Egyesült Államok sosem számolt el a maga nagyon is valódi rasszista múltjával. És itt nem átvitt értelemről van szó. Bár a második világháború után kiépült vulgármitológia örök ellenségnek állította be az USA-t és a náci Németországot, valójában maga Hitler is rajongott a szegregáció amerikai modelljéért, és erre a mintára képzelte el a rasszok elkülönítését. A kultúrharc egyik frontján éppen ezt a múltat próbálják elsikálni a konzervatívok, és közben nem is rejtik véka alá a saját rasszizmusukat. 

Harris fiatalabb generációkhoz próbál szólni, kampánya középpontjába a megélhetési problémákat állította. Bátor húzás ez egy olyan országban, ahol fegyvert ragadnak a »szocializmus« szó hallatán. Ronald Reagan óta szégyen szociális támogatásra szorulni; szitokszó a társadalombiztosítás, és a fegyvergyáros lobbival szemben húsz év alatt sem sikerült elérni, hogy betiltsák a szinte korlátlan fegyverviselést, pedig évről évre több száz gyerek hal meg iskolai lövöldözésekben. Harris tehát tizenkilencre húzott lapot.

Reagan óta faragja a Demokrata Párt a republikánusok radikalizálódásához a saját karakterét, és alkalmazkodik az egyre inkább jobbra tolódó politikai közbeszédhez. Erről szólt Bill Clinton keménykezű büntetőpolitikája is. Húsz évvel később Hillary Clinton ugyanezzel a középre igazodással veszítette el a választást.

Harris, akivel szemben habozás nélkül kijátsszák a szexista kártyát, egészen más személyiség: jamaicai és indiai polgárjogi harcos szülők gyereke. Korábbi sikerei ellenére alelnökként alig látszott ki Joe Biden árnyékából, az utolsó utáni pillanatban kapta csak meg a jelöltséget. De amikor eljött a pillanat, habozás nélkül ragadta meg az alkalmat. Megfontolt politikus, aki az egykori főügyész fegyelmezettségével követi a mindenkori kialkudott programot. Éppen ezért vádolják korábbi kompromisszumaival: szavazói között sok a kételkedő, nem tudják, vajon ígéreteit számon lehet-e kérni, ha hatalomra kerül.

Ezzel szemben tudható, hogy Trump semmilyen ígéretét nem tartja be, minden lehető szabályt áthág. Támogatói tudják ezt, és örülnek neki. És a jelölt mögött ott vannak azok, akik titkolják a programjukat, pedig minden betűjét be fogják tartani, ha erre esélyt kapnak.”